2014. október 22., szerda

Újabb versek



Férfi, illattal
Vajon milyen nő tartozik hozzá?
Milyen nő van az illaton?
Szebb, mint én? Szebb. Túlzásba nem

visz, az biztos.
Harcias amazon. Húsz
férfit lenyel egymaga.

Üldöz, üldöz az illata.
Vagy igen
Lenni szomorú üres váza
lenni vázában hervadt virágárus
lenni apró kis mikrofon
lenni felkúszni a vállon
lenni letapogatni titkait
lenni illattá válni a testén
lenni szótlan és ottmaradni
lenni megbújni tenyerén
lenni testében mikrofon
lenni titok
lassú végső és ünnepélyes
lenni fehér és nevetséges
lenni és elmenni
lenni csak úgy és észrevétlen –
Absztraktumok
Valami megromlott köztünk.
Valami, ami nem is volt.
De ilyen alattomosan?
Amikor én ott se voltam?

Ugyanúgy. Mindig ugyanúgy
történik. Ő jó, ő nem ejt
sebeket. A másik ő? Saját
fényétől didereg.

Gonosz, gótikus csipkenyak. Csúnya
póz, előrelátó meztelenség.
Meddő nő. Milyen banális!
Egyszerre túl sok és túl kevés.

Kis absztraktumok! Én képeztelek
benneteket. Nem túl vidám egy
ilyen képzés. Olyan ez, mint egy
nagy-nagy túlzás. Mint a szerelem.

Az a két gyerek, akit nem nekem —
az nagyon mélyen érintett. Persze,
nem mutattam. Jobb híján a szép nő
szerepébe éltem bele magam.
Mint régen
Ahogy a lélekből kiszakad a test.
Ahogy a testből a lélek.
ahogy ujjongó örömöt érez.

Ahogy összeér két lélek, két test.
Ahogy közvetlenül az énből az énbe.
Az a szerelem, mint régen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése